Nyári kaland
Na, ha ezt látnák az irigyeim...
Na, ha ezt látnák az irigyeim...
Szenvedélyesen szeretem a hajnalokat, a magányos tengerpartokét különösen. Valahogy minden új nap tökéletességének ígéretét rejtik.
Egy idő után megismered a különbséget egy kézfogás, és a bilincs szorítása között.
Ez az írásom szomorúra sikeredett s az élet írta. Az életnek pedig része ez is:
Megint úgy indul az ünnepvárás, mint minden évben, és én makacsul, szentül megfogadom mindig, hogy jövőre igazi lesz.
Arra gondoltam, összeszedek néhány igazán egyszerű, a hétköznapok rutinjába könnyen beilleszthető szokást, ami hozzájárulhat minden reggeli stresszmentes indulásodhoz. Ha nekem beváltak, neked miért ne lennének hasznosak?
Képzeletbeli történetem akkor kezdődik, mikor kedvenc Postásom útnak indult hozzám, várva-várt könyvemmel. Mostanában gyakran rendelek a netről, s mert ez esetben is így tettem, hát vártam. Türelmesen. Egy ideig... Vártam és vártam, mert könyvecském csak nem akart megérkezni...
Mondom: az élet szép! És tele van kellemes pillanatokkal Ha esik, ha fúj...
Nézek egy mostanában népszerű, hazánktól távoli kontinensen játszódó műsort, s időnként látok benne arcukon orr - szájmaszkot viselő helybélieket. Semmi dráma, csak olyan "álarcot", mint amilyet itthon az orvosok, nővérek használnak.
Elmerengtem azon, hogy is van ez a karácsonyi ajándékozási őrület?