Tanulj, csak tanulj...

Egy idő után megismered a különbséget egy kézfogás, és a bilincs szorítása között.

És megismered, hogy a szerelem nem vonzalom, és egy társ nem biztonság.

Megismered, hogy a csók nem szerződés, az ajándék nem ígéret.

S elfogadod kudarcaid - emelt fővel, előre tekintő szemekkel, 

asszonyi bájjal, férfias erővel, s nem gyermeki bánattal. 

És megismered hogyan építsd a jelen útját, mert a holnapé túl bizonytalan, 

hiszen a tervek, s jövők útja, félúton mindig megszakad.

Egy idő után megismered, még a nap is megéget, ha túl sokat kérsz. 

Így virágoztasd csak fel saját kertedet, díszítsd csak fel saját lelkedet, 

és ne várd, hogy valaki más hozzon virágot neked.

És tanuld meg, hogy tudsz szívós lenni, hogy igenis erős vagy, és igenis vannak értékeid. 

És tanulj, csak tanulj, minden búcsúval csak tanulj. . .

(V. A. Shoffstall)