"Ez a nap más..."

"Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod. Másként kelt fel reggel a nap, és másként járt a hold..."

Kati magától ébredt korán. Úgy tervezte, hogy ezen a napon megengedi magának: addig aludjon, amíg belső órája úgy ítéli, tökéletesen kipihente magát. Abban a pillanatban, hogy kinyitotta szemeit, elöntötte az adrenalin. Ma van a Nagy Nap! Életének bő 40 éve sok szép élményben részesítette, de olyanban, mint amilyen a mai napon vár rá, még nem. Nyújtózott hát egy jólesőt, arcára mosolyt varázsolt és frissen kipattant az ágyból. Kávéra nem is volt szüksége, csupán a kedvelt íz és a napi rutin ültette le néhány percre. Kényelmes kanapéján lábait maga alá húzta, s gyakorlottan egyensúlyozta kedvenc csészéjében gőzölgő, fekete nedűjét. Puha takarót kanyarított maga köré, s csent a reggeli készülődésbe néhány csendes gondolatnyi időt. A fodrászt és kozmetikust letudta a napokban. Mára kevés reggeli, finoman árnyalt, leheletnyi smink és a vágyott, szíve szerint való ruha várt rá. No, és a gondolatai, érzelmei, emlékei. Milyen szempillantás alatt vált felnőtté, pedig lélekben csupán jó húszasnak érzi magát... Mikor és hová repültek az évek? Minden élményt tudatosan megélt, napjait fegyelmezett rendben tartó, mégis kalandos élete, mérföldkőhöz érkezett. Mostantól minden másként lesz. Belülről változik. Ez jó, a változás mindig jó, hisz az maga az élet - vigasztalta magát. Hogy hogyan is van ma? Izgatottan, lelkesen, felpörögve, mégis meghatottan. Rögtönzött mérleget vont, mint ahogy karácsony estéin szokott, rövidke órányi "én idejében". Honnan - hová tart, mennyire elégedett a megtett úttal, milyen történések várják a jelenben, milyen tervek a jövőben? Ez a nap róla is, erről is szól.

Két óra múltán, derűsen mosolygott tükörképére. Bármelyik oldalról nézegette a látványt, őszintén tetszett magának. Négyszemközt volt önmagával, hisz az esemény belül tartotta figyelmét. Ezért nem volt értelme hamis véleményt formálnia. Életének ebben a szakaszában már bátran vállalta magát, kívül - belül. Már nem akar megfelelni senki másnak. Ez a kellemes, felszabadító, mindenképpen önbizalmat építő érzés áradt szét ereiben. Újabb óra elteltével, elegáns, magas sarkú cipője figyelemfelkeltően kopogott a járdán, mikor megérkezett. Úgy egyébként is kellemes, harmonikus, magabiztos, érdekes NŐ képét mutatta. A mai nap fontos része az is, hogy itt kell találkozniuk. Ő ugyan másképp képzelte, kész terve volt egy másik forgatókönyvvel, de okos nőként, példaképként, szót fogadott. Bezsebelve minden elismerő pillantást, alaposan körülnézett, és akkor, ott, meglátta ŐT. Szíve valószerűtlenül vad dörömbölésbe kezdett. Szemeibe kéretlenül tóduló könnyein keresztül, pillantotta meg lélegzetelállítóan gyönyörű menyasszony - lányát. Istenem! Szakadt ki belőle... Hát, eljött a pillanat, mikor Anyakönyvvezető elé kísérheti őt s ott, anyaként más minőségbe lépve, átadja majd leendő vejének, élete egyik legnagyobb kincsét. Micsoda belső tartás, hit és bizalom szükséges tőle ehhez! Hálás a napért, a pillanatért, az élményért és a lehetőségért...

És valóban: "Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod. Másként kelt fel reggel a nap, és másként jár a hold..."

Igaz(i), vagy hamis? - Mármint a szertartáskor kimondott "igen"...     

Természetesen igaz(i)!Tapasztalatom szerint azok a párok, akik szertartás mellett döntenek, azért (is) választják azt, mert egyrészt az élményt, magát a vállalást kettesben szeretnék megélni - a lehető legintimebben, másfelől pedig azért, mert a látványt a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek tartogatják, velük viszont vágyják feltétlenül megosztani. Így mindenki igénye maradéktalanul teljesülhet, hiszen elkerülhető az, ahogy bárki, akárki, mindenki beleszóljon bármibe, akármibe, mindenbe. Az időpontba, a vendéglistába, a ruhába, a csokorba, az időjárásba és még ki tudja, mibe...Van az egymás iránti elköteleződésben                      valami felemelő, mélyen megérintő, megható és hamisítatlanul különleges érzés.                     A PILLANATban egyszeri és megismételhetetlen VARÁZS. Legbelül, a szívükben és a lelkükben mindkettőnek megvan a helye...Amikor pedig szertartáshoz felveszi a menyasszony/vőlegény a vágyott, megálmodott, kiválasztott ruhát, bármilyen stílusú, hangulatú, színű legyen is, azt egyenesen látni kell! Mindenkinek! Miközben a szertartáson elhangzik az "igen", azt ott, akkor, bizony nagyon komolyan gondolják. Megkérdőjelezhetetlenül.Törvényes keretek között, hivatalosan csakis Anyakönyvvezető eskethet és ez így van jól. Amikor két ember emelkedett hangulatban, egymás iránti érzéseiktől, érzelmeiktől átitatva odaáll elé, azt megélni semmihez sem fogható.

Aki nem hiszi, járjon utána!