Szeretetnyelvek...

Mindnyájunknak van ilyen különleges, ugyanakkor személyes "kulcsunk", ami ajtót nyit hozzánk, ezeket nevezzük szeretetnyelvnek. Különbözőek ezek is, mint ahogyan mi is különbözünk egymástól. Szerencsére, mert ettől is színesebb a világ! A saját világunk éppúgy, mint a nagyvilág.

Azok, akinek szeretetnyelve az elismerő szó, szavak, nos, azok számára a verbális megbecsülés, dicséret szárnyakat ad, hisz ez a kapcsolódási pont a társhoz.
Egészen egyszerű, ám fontos dolgokra gondolok, mint például:
"Olyan ízes vacsit főztél, amilyen finomat még életemben nem ettem..."
"Meseszép vagy ebben a ruhában / ezzel a frizurával / sminkkel..."
"Mindig leveszel a lábamról az ambícióiddal / ötleteiddel / kreativitásoddal..."
Aki ezt a szeretetnyelvet beszéli, az hiába is kap ajándékot: kedvenc tortát, könyvet, kiskutyát, plüssmacit, körömlakkot, golfbérletet, házi sörcsapot, mert akkor is hiányérzet marad benne, ha egyébként pont kinézte magának ezen tárgyak bármelyikét. Miért? Máshol van a kulcs hozzá...

Akiknek szeretetnyelve az, hogy szívességeket teszünk neki, azok számára a tettek beszélnek, a szavakat egyszerűen nem hallják meg. Pedig klasszikus értelemben nem süketek.
Számunkra bizonyíték az irántuk érzett szeretetre az, ha saját igényeik szerint teszünk kedvükre pl. közös főzéssel, bevásárlással, csekkek befizetésével, autójuk lemosásával/lemosatásával, s a többi, - a lehetőségek tárháza végtelen.

Vannak, akik szeretetnyelve ajándékok, ajándékozás képében szólal meg. Nekik a pozitív érzelmek és a figyelem fokmérője az, ha/amikor ajándékot kapnak. Kicsit, nagyot, szerényet, drágát, kinek - kinek milyet, de a hangsúly mindenképp az ajándékon van. Nem a szavakon, bókokon, nem a helyette végzett szívességeken, hanem a tárgyi figyelmességeken. Számukra ez a gesztus jelzi az elismerést, fontosságot, megbecsülést.

Akik a minőségi időt érzik, tekintik szeretetnyelvüknek, nos, rájuk - nincs mese - időt kell szánni. És figyelmet. Őszintén.
Szemükbe nézve, kizárólagos figyelemmel, közösen töltött idővel.
De hát, a szeretett társat figyelembe véve, ez ugye természetes is?

Érintés. Bár egyszerűségében természetes, mégis van, aki nem szereti magát az érintést, személyes terének megsértéseként, akár tolakodásként éli meg; és van, akinek mindennél kifejezőbb "módja". Különösebb magyarázatra nem szorul. Férfiak számára bizonyos helyzetekben egyértelmű elfogadást jelent, de természetesen mindkét nemnél - IGEN-t jelent.
" Gnóthi szeauton " - ismerd meg önmagad... - áll a Delphoi jósda bejárata felett -, aztán adj magadról használati útmutatót, és persze figyelj! A társadra is...

Egy szó, mit száz, két ember között erős kötődés megnyilvánulása és fontos eszköze mindenképpen, ha felmérjük, megtanuljuk, beszéljük egymás személyes szeretetnyelvét!

Izgalmas felfedezést, kísérletezést, vidám, kellemes perceket, sikeres "találatokat" kívánok hozzá!