"Mégis, kinek az élete?..."

Az élet 7 tanulsága:

Mai elmélkedésem...

Az imént láttam egy ragyogó képsorozatot rólunk, emberekről. A kényelmes, biztonságot nyújtó, saját, komfortos életterünkből kicsit kikandikálva, egy másik szemszögből rálátva a világra - ezt mutatták be a fotók, igazán figyelemfelkeltő és elgondolkodtató pillanataik megörökítésével.

Most az egyikkel kapcsolatos gondolataimat osztom meg veletek:

Ezen a képen egy (anyagi értelemben) szegény, egész pontosan hajléktalan kisfiú, este ül (térdel) egy összetákolt, - kerekítsünk felfelé - asztalkánál, és a McDonalds, utcáról kiszűrődő fénye mellett írja a tanulnivalóját.

Több dolog jár a fejemben:

1. Aki akar, annak nincs lehetetlen. Még ha rendhagyó és adott esetben kényelmetlen, komfortzónán kívüli eszközökkel is, de megtalálja a módját, hogy elérje a célját - gondolok ebben az esetben a gyermek szüleire, a McDonalds dolgozóira, a kisfiúra éppúgy, hiszen valaki meglátta a lehetőséget, valaki pedig lehetővé tette, hogy a kép tartalma megszülethessen. Részemről mindenképpen főhajtást érdemel(nek).
2. Számtalan út és mód kínálkozik minden nyitott szemű, fülű, érdeklődő ember számára ahhoz, hogy saját megoldást találjon aktuális élethelyzetére. Akár átmenetit, akár jelenleg véglegesnek tűnőt.
3. Bár olykor - olykor, tehetetlenségből még jól is tud esni, nem nyafogni, kreatívan csinálni kell - arra koncentrálva, ami kihozható az adott lehetőségből. Belső forrást + körülményeket közös nevezőre hozva. 
4. Gyakran a nem steril élethelyzetek tesznek edzetté, erőssé abban a témában, amelyben érdekeltek vagyunk!
5. Terveink megvalósításához, a variációk száma végtelen...
6. Aki akar elérni valamit, akinek van célja, akinek célja van, megtalálja módját a cselekvésnek.
7. Leleményes embereké a világ, hozzáteszem: jogosan! Aki meghall, meglát dolgokat és veszi a fáradságot, hogy kihozzon belőlük valamit - bármit, annál a pont!